Görögök és rómaiak hosszú ideig járultak jóslatokért a Delphoi jósdába – egy amerikai kutató szerint a jósok transzait metángáz okozhatta.
A Delphoi jósda néven ismert, egykor Apollónak szentelt templom helyén végzett geológiai kutatások során kiderült, hogy a templomot, mérgező gázokat kibocsátó hasadékra építették.
A Delphoi jósda jelentős vallási központ volt az ókorban, mintegy 2000 éven keresztül. Görög, és római uralkodók kerestek itt választ kérdéseikre, illetve tanácsokat magánjellegű- és politikai ügyeikben. A templomot eredetileg a Föld istennőjének szentelték, később a görög Apolló istennek. A jósda működése 392-ben szűnt meg, mivel az akkor már keresztény Róma megtiltotta a szentély használatát.
Plutarkhosz, a római író egykor a szentély papja is volt remek feljegyzéseket hagyott az utókorra a jósdáról, illetve arról, hogy milyen módon adott tanácsokat, milyen körülmények között pillantott a jövőbe a szentély orákuluma. A jóslatokat egy helyi nő, az ún. Pythia mondta, miután egy kis kamrában transzba esett. Az ilyen transzok gyakran végződtek hosszabb ideig tartó kábulattal, néha halállal.
A piciny kamrában, az adytonban Plutarkhosz leírásai szerint a jósnő különös gőzöket lélegzett be, amelyek egy kisméretű repedésből szálltak fel. A gőzök Plutarkhosz szerint jellegzetesen édeskés illatúak voltak, leginkább parfümre hasonlítottak. Plutarkhosz, papi hivatása ellenére meglehetősen kiváncsi természet volt, és alaposabban megvizsgálta az adyton környezetét, ami után arra a következtetésre jutott, hogy a gázok a jósda alatti sziklák közül törnek fel, és ezek összefüggésben állnak a közeli földrengésekkel is.
Plutarkhosz következtetésének igazát azonban nem tudták bizonyítani a templom romjainak XIX. Században történt feltárásakor, hiszen nem lelték nyomát sem repedéseknek, sem gázkilépésnek. Ezzel megkérdőjeleződött, hogy a felszálló gázoknak köze lehetett a környék geológiai jellemzőihez.
Tavaly a firenzei geológus, Luigi Piccardi állt elő az ötlettel, hogy a rejtélyes hasadékot talán az i.e. 373-ban, a Korinthoszi-öböl környékén lezajlott nagy földrengés nyithatta meg időlegesen.
Az idén, a Connecticut University kutatója, Jelle de Boer és munkatársai munkálkodnak a híres jósda romjainál, nem is eredménytelenül. A kutatók ugyanis felfedeztek egy eddig ismeretlen repedést, amely keresztülvezet az egykori szentély területén is. Sőt, nemrég arra is fény derült, hogy keresztezi a Delphoi-hasadékot is, amely a templom alatt található. Ez a kereszteződés a repedésekben okozza, hogy a bitumenben gazdag mészkő sokkal átjárhatóbbá válik a gázok, és a talajvíz számára.
A szeizmikus aktivitás a repedésekben akár fel is hevíthette az ilyen esetekből származó maradványokat, amelyek szénhidrogén-gázok formájában a felszínre juthattak, vélik az amerikai kutatók. Ezek a feltételezések a legkevésbé sem légből kapottak, hiszen a templomtól nem messze olyan forrás csörgedezik, amely metánt is tartalmaz, sőt nyomokban etilént is.
Az etilén édeskés illatú gáz, és a központi idegrendszert is stimulálja, korábban emiatt altatások során is használták. Noha nagy mennyiségben halálos, a kisebb dózisok eufóriát, lebegés érzetét keltik az emberekben. Vagyis éppen azt a hatást kelti, amire egy orákulumnak szüksége lehetett, hogy víziói legyenek.